Az utóbbi időben, mint már azt észrevehetted kedves olvasó eléggé hullámzik az érzéstenger....egyszer fenn egyszer lenn. Annak ellenér hogy néha rendben érzem magam belül nagyon szilánkos a dolog. Sajnos ez ezzel jár, mikor el kell engedni valakit. Nagyon nehéz és nagyon bennem vannak még olyan érzések amik zaklatnak, fájnak elgyengítenek. Ezen végig kell mennem mert nem lehet az egyik pillanatról a másikra csak úgy lezárni ezt a dolgot, vagyis nekem nem megy, kell idő hogy befoltozódjon a lyuk ami keletkezett.
Mindenesetre tovább kell lépnem, ebbe benne van az hogy új emberekkel ismerkedjek. De egyvalamit nem szabad elfelejteni hogy önmagammal és másokkal is (akikkel találkozom) őszintének kell lennem, mert senki sem játékszer, úgy ahogy én sem. Hajlamos az ember beleesni abba hibába hogy azt hiszi minden fasza közben meg egy roncs belül, már beleesetm ebbe a hibába egy párszor s nem szeretném újrajátszani ezt megint. Szóval nem szabad hitegetni, jófejnek lenni csakazért, hogy szimpatikuslegyek, csakis Endre lehetek mert ez így fer. Na de majd kiderül mi lesz. Nem tudom helyes e az hogy ilyen gyorsan elkezdtem ezt a dolgot, de valahol úgy éreztem hogy igenis meg kell adnom magamnak az esélyt hogy lássanak.
Lelkileg nem vagyok kész még egy új kapcsolatra, sőt szerintem nem is leszek még egy jó darabig, de attól még ismerkethetek emberekkel, igaz nem győzöm magam ismételni hogy óvatosan kell tenni mindezt, mert nem szabad játszani az érzelmekkel, érzésekkel, nem szabad megbántani senkit.
Nagyon mélyen nyomot hagyott bennem Adra, nagyon nagyon szép dolgokat de sajnos rosszakat is de a kettő nincs egymás nélül. Ezért szép :) egyszerre lehet örülni és szomorkodni, sírni és nevetni. Nem mondom hogy nem teszem ezeket sőőt nagyon is. Folyamatosan törnek elő emlékek - nem csoda még friss a dolog - és akkor egy kicsi mosoly után jön a könnyes valóság hogy ez a múlt. De ez így van rendjén, szépen lassan fel fogom dolgozni ezt az egész szituációt. De addig is meg kell adnom magamnak azt az időt hogy befoltozzam a lyukat.
Hát ennyi kicsit káoszban vagyok...kicsit? Nagyon.....
Mindenesetre tovább kell lépnem, ebbe benne van az hogy új emberekkel ismerkedjek. De egyvalamit nem szabad elfelejteni hogy önmagammal és másokkal is (akikkel találkozom) őszintének kell lennem, mert senki sem játékszer, úgy ahogy én sem. Hajlamos az ember beleesni abba hibába hogy azt hiszi minden fasza közben meg egy roncs belül, már beleesetm ebbe a hibába egy párszor s nem szeretném újrajátszani ezt megint. Szóval nem szabad hitegetni, jófejnek lenni csakazért, hogy szimpatikuslegyek, csakis Endre lehetek mert ez így fer. Na de majd kiderül mi lesz. Nem tudom helyes e az hogy ilyen gyorsan elkezdtem ezt a dolgot, de valahol úgy éreztem hogy igenis meg kell adnom magamnak az esélyt hogy lássanak.
Lelkileg nem vagyok kész még egy új kapcsolatra, sőt szerintem nem is leszek még egy jó darabig, de attól még ismerkethetek emberekkel, igaz nem győzöm magam ismételni hogy óvatosan kell tenni mindezt, mert nem szabad játszani az érzelmekkel, érzésekkel, nem szabad megbántani senkit.
Nagyon mélyen nyomot hagyott bennem Adra, nagyon nagyon szép dolgokat de sajnos rosszakat is de a kettő nincs egymás nélül. Ezért szép :) egyszerre lehet örülni és szomorkodni, sírni és nevetni. Nem mondom hogy nem teszem ezeket sőőt nagyon is. Folyamatosan törnek elő emlékek - nem csoda még friss a dolog - és akkor egy kicsi mosoly után jön a könnyes valóság hogy ez a múlt. De ez így van rendjén, szépen lassan fel fogom dolgozni ezt az egész szituációt. De addig is meg kell adnom magamnak azt az időt hogy befoltozzam a lyukat.
Hát ennyi kicsit káoszban vagyok...kicsit? Nagyon.....
5 megjegyzés:
totál igaz, és respektábilis. nem kell folyton kapcsolatról, kapcsolatra repülni, mint a bolon' méhecske! szívgyógyulást neked!:)
így van
Metfe,
veled érzek. amiről írsz,amire vágysz az nekem kemény tízenévnyi meló volt elérni. Kívánom szívből, hogy te sokkal előbb elérd, mit nekem sikerült.
Köszi drága vagy most nagyon szenvedek igaz úgy teszek mintha nem de nagyon...sajnos nagyon benne van még a szívemben Adra és ez ellen nem tudok tenni talán majd egyszer megértem miért lett ez így most nagyon nem megy....nagyon nem. Nem lehet a lelket csak úgy kapcsolgatni.....hagyni kell fejlődni, gyógyulni. És a vicc az egészben az hogy annak ellenére hogy nagyon rossz most ez így még van bennem remény és ezt nem tudom hogy jó e. Gyenge vagyok nagyon gyenge most ebben a pillanatban....de köszönöm a jókivánságokat.
az nem baj, ha van benned remény, sőt. én tegnap minden reménnyel leszámoltam, miután kiderült, h a költő nemcsak, h velem, de a világ egy nálam sokkal fontosabb szeletével sem törődik, és mától olyan vagyok, mint a Terminátor, ha megérzem, h a másikból hiányzik a szeretet, akkor megpróbálom kikerülni, ha nem megy, akkor sortűz. sajnos van az a sötétség, amit pusztán a fény már nem oszlat szét. emberek, fekete lyukak. szeretlek titeket, ti fényre törekvők!:)
Megjegyzés küldése