Alakulat

Hirtelen katonai bejegyzésnek tünhet de nem az. Pár dolgot átértékeltem az elmult időszakban és lassan kezd kitisztulni az út. Igaz írtam már hogy megtaláltam, de - és itt a nagy de - az egy olyan felismerés volt ahol megálttam azt az ösvényt amit követnem kell s most lassan rá mertem lépni. Kellett hozzá bátorság, mert azért az hogy az ember elkezdjen egy merőben más életformát kell vér a pucában. És lett. Elkezdtem olyan dolgokat csinálni szervezni amik a jövőmre való tekintettel jó dologkat fogank produkálni. Ez egy hosszú folyamat de szépen türelemmel elérhető és szerintem észre sem fogom venni és ott lesznek körülöttem. Minden esetre az elkövetkező időszakban türelmesen, racionálisan, érezve kell lépegessek ezen az ösvényen amit annyi keresés után megleltem. Ez egy olyan kincs nekem amit nagyon meg kell becsülnöm, hiszen vannak körülöttem olyan emberek akik még mindíg keresik és nem nagyon találják s görcsösen ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Én is ezt tettem de rá kellett jönnöm nem így van. Változtatni kell és jó mert egy idő után az embere belefásul a hétköznapi rutinokba. Reggeli kelés, út a munkába...stb. Ezt észre sem vettem és benne voltam/vagyok. Remélem sikerül egy kicsit kiszakani belőle, mert kezdem unni s az unalom depressziót szül az meg nemannyirajó. Hiányzik mint mókusnak az erdőtűz.... Szakítanom kell egy pár olyan dologgal ami visszahúz a susnyába és nem hagy előre menni. Nehezek ezek a dolgok de meg kell tenni őket mert máskülönben egy olyan tévúton fogok kalimpálni ami nem nekem való. A megfeleléssel is óvatosan kell bánni, mert az szerepjátszást szül ami nem én vagyok. Nem vagyok én oszkárdíjas színész, Erkelben játszó művész, csak egy egyszerű ember aki érzékenyen létezik és szereti az életet úgy ahogy van. Igaz néha megteszem azokat a dolgokat amivel illúziókat teremtek magamnak hogy most jujj de nagyon jó. De nem igazán tanácsos ez sem. Bele kell vágódni 1:1ben a saját életembe és azt élni. Annyiból amennyi van és azokkal a dolgokkal/emberekkel akikkel lehet. Nem kell híú ábrándokat kergetni, reálisan meg kell vizslatni mire vagyok képes és olyan célokat kitűzni amiket meg tudok valósítani most. Gondolok itt a jogsira, lakásra, testkultúrára, minkahelyre, szociális szférára egyszóval mindenre. Én tudom hogy most a legfontopsabb számomra az hogy ezt a lakást ahol éldegélek olyanná tegyem hogy hangulatos, barátságos, jóhazajönni lakás legyen egy olyan kisi bázis ahova haza tudok jönni, ahol mosolygom ahol jó. Persze ez sem könnyű mert az elmult 2 évben nem igazán fogléalkoztam vele. Kb szeptemberben kezdtem el azon gondolkodni hogy na igen akkor most ezt ide ezt oda ezt ilye színre ezt olyanra. :) Vicces gondolhattam volna erre előbb is de akkor még nem volt itt az ideje szerintem. Most van itt az idő. Igaz ezt is türelemmel kell csinálni ami elég nehéz egy olyan embernél mint én mindentazonnalrögtön :) el kell fogadnom azt hogy lassan többet elérek mint gyorsan. Ez szerintem mindenre igaz. Nem szabad elsietni semmit. Lassan és tisztán kell cselekedni tenni venni. Ha rohanok beleszállhatok olyasmibe amibe nem akarok...mint kezdődenevér a körtefába..na és kell ez hát nem szépen körül kell nézni és mérlegelni majd dönteni. Ennyi a formula. Semmi más. igaz néha spontán gyors dolgok is kellenek mert azok dobják fel az embert :) és azokból is lehet táplálkozni elég jól. De alapjábavéve lassan okosan kell menni. Mert nem mindegy hogy irányítottan taknyolunk el vagy csak olyan faceplantosan :) Én az irányítottat választanám ha lehet :)

Hát ennyi lett volna ez a ma esti alakulás :) lassan de biztosan beáll a medve :)

PiszÁut