És akkor most várunk

Feladtam ezer hírdetést hátha valakinek kell egy szájharmonikás:) na de nem akarom siettetni a dolgot de jo lenne egyett jammelni mar valahol valakikkel uj emberekkel, teljesen uj környezetben..

Az az érzésem hogy a mindennapok szürkeségét csak úgy tudjuk átvészelni ha viszünk bele szít és reményt :) Namost lefesteni az egész várost szinesre hááááááát nem tudom de valoszinu jo lenne mondjuk szines házak közt sétálni, meg ilyenek:) ehhh remények. Nem vagyok nyugaton...ez még itt jócskán kelet:) na de nem bánom mindig is tökösebbek voltunk mint a nyugatiak :) na jó tisztelet a kivételnek akik tényleg tökösek:)

Néha felteszem magamnak a kérdést, vajon jó itt lenni hungariban budapesten,vajon ez most egy nagyon nagy teszt amit ha végigcsinálok akkor a végén minden faszán lesz vagy csak be vagyok ragadva ide ebbe a szürke kis országab ami nem is annyira szürke inkább csak nem látom a színeket? na nem tuom....asszem veszek egy nagy bödön festéket aztán kifestem a lelkem :) ha ilyen könnyen menne......

Az az igasság hogy nem tudom miért de az utobbi 5 nap egyfolytában kavarog az agyam meg a gondolataim mintha szüreten lennék:) és kovályognék Fura hogy régi emlékek jutnak folyamatosan eszembe.....aztán sad mutherfucker vagyok egy pár orán keresztül...aztán happy mutherfucker aztán bad ass mutherfucker...szal ingadozik mint a libikóka....Lrhrt hoyg így van ez jól....lehet hoigy ennek most így kell lennie aztán így sokkal jobban tudom értékelni a jót a szépet az élet apró örömeit. N amajd meglátjuk addig is a Jóistennel elvagyunk kettesben :) beszélek hozzá ő meg megmutatja az utat aztán jól helyrerak ha mondjuk hülyegyerek vagyok :) heheh mindig is kell egy dementor:)

Hát így na így vagyok

PS.: Gyulus we never give up the shit :) we fight