11266 nap

Ennyi napot töltöttem ezen a sárgolyón eddig...:) érdekes. Ennek az időnek a leforgása alatt nagyon sok minden történt a kis életemben :) nagyonagyon sok minden. Jó dolgok rossz dolgok minden ami kell egy ember személyiségének és sociális egészségének a kialakulásához. Tanúltam sokat és erősödtem. Most egy olyan emberke lettem vagy vagyok aki tudja mit akar és megyek a céljaim felé ugy gondolom a bolyongós időszaknak lassan helyreállok mint annyiszor a nagy lerobbanások után. Ezek nagyon nehéz idők voltak, de megérte végigcsinálni a harcot a kűzdést, a fájdalmat, boldogságot.

2 évvel ezelőtt édesapám elhagyta e világot :) Boldognak nem mondható élete július 4.-én végetért (a függetlenség napján) ő is független lett teljesen független mindentől. Ott ahol ő van most teljesen függetle és boldog és néz rám fenntről, nagymamával, nagytatával együtt. Érzem is néha ezeket a dolgokat. Azt sajnálom hogy nem közeledtünk egymáshoz jobban és nem ismertem meg jobban. Olyan hirtelen mennt el de tanultam belőlle valamit minden percet ki kell használni. Olyankor döbbe rá az ember arra hogy mennyire hiányzik neki valaki mikor az már nincs meg...ez minden kapcsolatra igaz legyen az családi, szerelmi, baráti...stb. Hát ilyenk vagyunk mi embrek akiiki önzően élünk a világban. Ezért nem szabad csak a salyát érdekünket nézni hanem közösségben kell élni Istennel és a többi emberrel legyenek azok mások, idegesítőek, szeretetre méltóak. A hit mindíg erőt ad nekem legalábbis abban hogy tanúljam az életet és ne adjam fel a dolgaimat amiket kitűzök magamnak. Úgyhogy ...ez van.

Olyan érdekes hogy a metrón utazva minden reggel látom az emberek arcait, látom hogy ki boldog és ki boldogtalan. Olyan fura hogy ők is néznek engem és kategorizálnak a kinézetem alapján:) De nem baj igy jó ez. Én is beleesek ebbe a kategorizálósdiba, olyankor elgondolkodom hogy egyáltalán szabad e ilyet csinálni amig nem ismerünk valakit személyesen. Nem szabad ítélkezni mások felett addig amig nem ismerjük őket igazábol mert mi is úgy leszünk ítéltetve és a jóisten az a legfőbb bíra. Az ő színe előtt nincs kamukéró, mindenki itétetik és az ítélete elől nincs elbujás. Ezért kell tisztán őszintén élnünk és hinnünk. Természetesen mindenki a maga módján teszi ezt:)

Hát az a 11266 nap megtette a hatását most 31 évesen itt ülök és öszintén beszélek magamról. A lelkem még mindíg instabil de érzem ha hittel élek akkor erősödik folyamatosan. A magányt ki kell használni arra hogy istenhez közelebb kerüljünk. És lelkünket rendbeszedjük.