2009-03-29

Megsavanyodva

Belesavanyodtam mindenbe....lehet hogy ez annak a hatása hogy ninics munka, a környezetemben pedig mindenki dolgozik és csinálja a mindennapi dolgait, de az is lehet hogy az a bajom hogy néha megnézem a híreket a tvben amit nem kéne.....de a legnagyobb baj az hogy nem érzem magam jól a bőrömban. Össze kéne kupálodjak valahogy hogy talpra állítsam magam mert nem helyzet ez így. Nem érzem magam hasznosnak és nincs célom per pillanat ami hajtana. Intézgetem a mindennapos adminisztrációs dolgokat mint lakcímkártya, tulajdonilap...stb. De nincs meg az a feeling hogy valami hasznosat teszek. Ez most egy völgy amin át kell mennem nagy hátizsákkal és utánna jó lesz minden :)

Voltak álmaim. Fantasztikus hogy még ennyi idő távlatában is vissza visszajönnek a régi emlékek. Jó is meg nem is de a seb néha fel fel szakad még most is, nagyon érdekes igazából azt érzem mintha ez sose múlna el. De ez így van és ezellen nem lehet tenni semmit. Lassan 3 éve vagyok egyedül. Mondjuk ez alatt nagyon sok minden történt jó is rossz is. Sokat változtam nagyon sokat de nem tudom hogy tudok e majd újból úgy szeretni mint régen :) ez vicces nem gondoltam volna hogy ez megfogalmazódik bennem, de a jó az egészben hogy látom mostmár hogy mi a gonnd. A megoldás valószínüleg egy új kapcsolat lenne nem egy tingli tangli de nem akarok senkit bolondítani. Ez is olyan hogy belemegyek olyan kapcsolatokba amikre azt hiszem hogy húúú ez jó lesz aztán mikor már majdnem ok arkkor jövök rá hogy hu basszus nem is én vagyok aki vagyok.....de nem szerepet játszom. És olyankor jönnek a megbántások amiket természetesen nem akarok de a másik fél legtöbbször úgy értelmezi hogy fájjon. Őersze ezeket a dolgokat nem nagyon lehet úgy értelmezni hogy ne fájjanak de fel kell fogni néha hogy sokkal jobb ha két ember nem folytat valamit hanem megy a saját útján tovább. Ha estleg úgy tudnak elválni hogy utánna még tartsák a kapcsolatot akkor az jó ha nem akkor is :) ez vicces mert nem hittem hogy van ilyen de van :) és jó. Persze nem mindenkinél működik. De ez érthető is. Az én esetemben sem működött.... Azért örülök hogy mindenkinekúgy alakult a helyzete ahogy azt elképzelte mert ha belegondolok akkor milyen durva lett volna ha házzaságból lesz vége anno a dolgoknak. Így mindenki a saját ösvényén mehetett tovább és ezt így jó. Ha belegondolok nagyon sok olyan dolog törtét velem ami pozitívba tolta el az életemet. Lett lakás, volt nagyon jó munkahely megismertem nagyon sok új arcot új embert, höbörgésemet volt aki komolyan vertte csak a feri nem :) és már az hogy vannak olyanok akkik olvassák a blogomat nekem nagyoin sokat jelent. Legalább hozzá tudok tenni ennyivel valakiknek az életéhez :)

Édesapám - Ő egy fanatsztikus ember volt. Isten nyugosztalja. Olyan ember szerintem aki egy kicsit megelőzte a korát :) a következőt találtam róla a neten :)

"2005 Július 5-én, életének 66. évében, Szegeden elhunyt Koliger Károly író, költő, grafikus. Belgrádban született, négygyermekes, szegény iparos család elsőszülöttjeként. Péterrévén nevelkedett, pályáját pedagógusként kezdte, majd az Újvidéki RTV műsorvezető-bemondója volt. Nyelvi-művelődési-művészeti vonzódása, kötődése, hajlamai változatos tevékenységek iránt kötelezte el (vers, próza, publicisztika, fordítás, kórusének, humor, grafika). 1989 óta Szegeden élt. Időzései, utazásai, látogatásai során többszörösen megtapasztalta a Kárpát-medence, Európa és a tengerentúl XX. századi vonulatainak sorsformáló valóságát. Versei, novellái, grafikái számos vajdasági és magyarországi lapban jelentek meg. Több kiadatlan kézirat maradt utána. Önálló kötetének címe Az élet a kalap – Bölcsességek és okosságok, magasságok és lapályok."

Érdekes ezt olvasni, és tudni hogy nem csak ilyen volt :) A nagy japán kultuszrajnogó természetesen engem is megfertőzött még gyerekként, haikukat írt, fametszeteket készített. Igen ez volt édesapám. Eleinte nem értettem hogy miért ne foglalkozik velünk (családdal) de mostmár kezdem megérteni. Ő egy olyan ember volt aki nem családias voilt magának való és egyedüllétet kívánó. Ezt teljesen elfogadom és valahol büszke vagyok rá hogy a fia lehetek. Sajnálom hogy nem kerülhettem vele szorosabb kapcsolatba, hogy tényleg apa fia kapcsolat lett volna, de az a kicsi is ami volt nagyon jól esett.

És így ez van most bennem és nem tudom még meddig lesz ez így de már nagyon kezdem unni :)

Stormtrooper in bad shape

10 megjegyzés:

Macsek írta...

azért kedvelem a bejedzéseidet olvasni, mert a dark side-ról származókban is ott van elrejtve az optimizmus, az élet-szeretet és a nevetés reménye. Tuti, hogy a hátizsákodban, amit a Völgybe viszel magaddal, egy jó adag optimizmus és csak-azért-is vidámság van csomagolva. Igen, sokat adsz vele másoknak :) Hasznossá nyilvánítalak! :))

csííír ápp :)) és szép napot!

macsek

Ágics írta...

Inkább felpaprikázva!;)

Névtelen írta...

S még az idő sem kedvez a hangulatodnak, reményteljesebb lenne, ha mondjuk sütne a nap. Tavasz az újrakezdésé, életem legjobb tavasza tavaly volt, nem 3, hanem 8 év után. Veszteségeink átlépve, nem nyaldosva sebeink-szerencsére.
Mindennek megvan a maga ideje.
Nem biztos, hogy most tenned kell,inkább csak hagynod, hogy történjék körülötted a világ. Majd én megmutatom... helyett no, lássuk.
De milyen lenne a világ, ha már akkor se lennénk szomorúak, ha nincs munkánk, legyünk happyk mindenáron, semmi se számít. Ez nem véletlen, hogyha az embernek nincs munkája, akkor feleslegesnek érzi magát, ha egyedül van, akkor elgondolkodik a magányon, ha gondolodik, akkor már eszébe jut a múlt is.
Bárcsak nekem lett volna ilyen apám!
Talán most írnod kellene, nem csak blogokat, verseket vagy elmélkedéseket, hisz vér nem válik vízzé. Kaat

Kaat írta...

savanyú a szőlő-sokan írigykednének, persze hányszor megy a munkába az ember úgy, hogy elege van, meg ebből elég, meg nyűgös. Aki életében legalább egyszer nem tapasztalja meg, hogy nincs hová menni, meg nincs kit szeretni, az nem tud semmit.
Hányan mondhatják el, hogy sose voltak bizonytalan helyzetben?

Névtelen írta...

Kaat-tal teljesen egyetértve írom le a földi dolgoktól picit elrugaszkodott gondolataimat....
A rossz dolgokat azért kapjuk, mert abból okulni kell és ehhez valamennyire meg is kell tudni fejteni a történéseket...ez gyakran fájdalmas, szembesülni valamivel, aminek nem örülünk, aminek még a gondolatától is összeszorul a gyomrunk, kicsordul a könnyünk. Ez néha nem 5 perc és nem is 1 hónap, de megéri az időt, energiát, még a fájdalmat is, mert a vége jóóóó:), egy hatalmas megkönnyebbülés és csak így tudunk magunkon segíteni. Helyretenni a lelki fájdalmakat és a múltat a legnagyobb feladat az életben, és hát vagyunk páran, akik ezzel küzdünk még azt hiszem. A csomag amit az élet ránk szab nem mindig egyszerű, kinek ilyen, kinek olyan, de hiszem, hogy soha nem jön olyan, amivel ne tudnánk megbirkózni.
Napsütést, odabentre is, zsuzsi

Ágics írta...

Te Katica, szívemnek egyetlen hétpettyes csudabogara, még nem kezdődött ám el a kampányidőszak!:) Peace&love:)

stormtrooper írta...

azt mondják minden rosszabn van valami jó.....ezt próbálom előtérbe helyezni, de néha eluralkodik a letagia meg az a kurva nagy depresszió....ezt kell legyőznöm minden egyes ilyen alkalommal. Harcra fel Lézerpisztolyt elő és adni a depressziónak egy nagy blastot ..... csak már merül a tár :)de nem baj marad a puskatus:)

Ágics írta...

Te, Endre bácsi, inkább gyere velem, visszaviszlek az időgépemmel a 60-as évek Amerikájába. Nem kell mindig háborúzni!;)

Kaat írta...

Ne hagyjuk Endrét lesüllyedni, vagy kikészülni!
És a reggeli esőzés után süt a nap, hát nem lett jobb? Minden porcica kivirít a sarokból, mehetek takarítani ezerrel...

ATT00017.gif

Kaat

Lenka írta...

te jó ég, mennyire nem értettem belőled semmit sem! te még most sem belőlem, de ez így szokott lenni...

én nem tudok régmúlt árnyakhoz ragaszkodni, ezt most sem értem még benned, én azt szeretem, aki éppen mellettem van, nem tudok szeretni vkit, aki nem szeret viszont.

elhiszed, h most már belehalnál, ha amellett a nő mellett kellene felébredned? Én a halálig szeretni fogom az összes töketlen ex-et, de most már semennyire nem elégítene ki, h tündéri, bájos marionett bábuk, akiknek a kis zsinórja az én kezemben van.

Dögunalom az olyan kapcsolat, ahol az erőviszonyok kiegyenlítetlenek. A töketlen a töketlennek örül, a tökös meg a tökösnek, ilyen eccerű.