...üresen tengődöm a mindennapokban......üresek a reggeleim a munkanapok az emberek szürke árnyak körülöttem akik valamilyen valóságnak nevezett szférában kerülgetnek....nincs kapocs....valahogy idegennek érzem magam ebben a mostani valómban, nem én vagyok.....nem érzem jól magam itt ebben a városban ebben a környezetben ebben az "időben". El kéne menni? Az csak menekülés lenne s az nem jó....de hova mennék? Most úgy érzem elértem azt a pontot amikor nem tudok mit tenni annak érdekében hogy magamhoz visszatérjek...elhagyott minden erőm, a hitem az megvan s ez most az egyedüli dolog amibe kapaszkodom...de néha még az is kicsúszik a kezemből a lelkemből...üresen vagyok, egy valami vagyok ami napi rutinban üzemel egy szarul működő gépezetben.....
nem tudom mi lesz....csak sodródom...
Kedves olvasó kívánom hogy te soha de soha ne kerülj ilyen szintre. Hidd el nekem nagyon csemer egy érzés....
nem tudom mi lesz....csak sodródom...
Kedves olvasó kívánom hogy te soha de soha ne kerülj ilyen szintre. Hidd el nekem nagyon csemer egy érzés....
2 megjegyzés:
én gondolok rád és szeretlek, ha ez számít vmit. én is most evickélek ki egy hullámvölgyből. nagyon is át tudom érezni, h milyen lehet most neked és minden tiszteletem a kitartásodért. nekem ez megy a legnehezebben, h ha nem is érzem ugyan, de hűségből kitartsak. mondjuk nálad a kitartással nincs gond, azt hiszem, mint az acél kb. olyan a jellemed.:)
Tudod Metfe, amikor kiégetnek egy tarlót, akkor sokáig, néha nagyon sokáig úgy fest, halott a táj. De a magocskák ott lapulnak, a megperzselt föld alatt és ha eljő az idő, akkor kicsíráznak és megint zöldbe-virágba borul minden :)
Megjegyzés küldése