Stormtrooper and the landoflordoftherings

....forgolódtam egész éjszaka nem nagyon tudtam aludni egy gondolat folyamatosan arra késztetett hogy zakatoljak agyban. Persze ezt megelőzte kedves barátaimmal eltöltött este ahol minden finomság volt, lendvai olaszrizling, zentai pálesz, kolbász, prsut, sajt, póker, jó emberek, nagy nevetések, de valahogy nem találtam a helyem és ez volt a fura. Ez az érzés most január óta van bennem. Nem hagy nyugodni, szép és jó ez a mostani állapotom, van lakás, van munka (kisebb nagyobb irritációkkal), vannak számlák amiket még tudok fizetni most, de nem érzem magam itthon. Nem látok perspektívát ebben a mai magyar társadalomban arra hogy legyen családom, legyek lélekben boldog, nyugalmasan élő ember. Valahogy bennem van egyfajta szorongás. Mi lesz holnap .......című dolog. És azok az erkölcsi dolgok amikről írogattam régebben (őszinteség, kedvesség, mosoly, egyenesség) bármilyen módon probálom úgy élni az életet hogy ezek részesüljenek elsőbbségben, nem megy. Mindíg belebotlok valami gerbinytybe ami elszomorít, gazábol rossza alelkemnek és ez nagyon nem jó. Nem szeretnék így élni, úgyhogy lassan megfogalmazódott bennem egy elég erôs gondolt hogy lehetz hogy le kéne lácelni mert itt már nincs mit nagyonkeresnem ebben az országban, nagyon nehéz ezt így kimondani és belegondolni hogy mi mindent kell csinálnom annak édrdekébe hogy eljussak oda ahova szeretnék menni szerencsét próbálni, de azt hiszem egyre jobba kezd stabilizálodni a dolog bennem és nagy a valószínûsége hogy low budget lesz ez az év a cél elérése érdekében. Most nézelődöm, keresgetek, lassan szerintem össze fog állni a végleges uticél (mert van több lehetőség) és anyagi háttér (ami nagyon nincs ugyhogy margarinos vegetás kenyér lesz :)). Szóval nagyon erős bennem ez a gondolat most és nem nagyon akarok alább hagyni ennek megvalósításával, majd szépen lassan kitisztul minden. Remélem :)

Hátígy ennyimostígyhirtelen ezen a napos februári napon.

ST