Hol volt hol nem, hol igen egy kis falu aminek furamódon se lelkésze se temploma nem volt csak egy tetmetője. Ottan lakott a nemannyira bölcs de annál gazdagabb Úr meg a feleségecskéje. Na ezek ketten jóban rosszban együtt vótak va egy két esztendeig de sajnos a zab utáni hajszában ejsze egymásba kaptak s inkább külön külön lettek. Na de a jobbágyok es változgattak. Jöttek mentek sosem lehette tudni mikor ki meddíg lesz a birtokon. Akik elkerültek azoknak jobb lett akik maradtak azoknak nem. Egy szónak is száz a víge mindenki boldog vót. Na de jött a terménynövekedés s kellett egy nagyob birtok, lett. A gazda úgy látta - nagyob birtok? Akkó agyunk neki s megtöbszörözötten ígért mindenkinek zabot, s zab lett s lettek új emberek es, na de jött a tél s mindenki betakarított sa malom es leállt. Szűkös volt a bér s a gazda es úgy látta hogy kevesebb a szénája mint amihez szokott, gondolkodott gondolkodott azzal nagy okos fejivel s rágyött. Ha én aztán most itten kicsapom eztet meg azt akkor kevesebb krajcáromba kerül a zabtermelés. S lovak se kellenek me minek, majd elúzza a paraszt az ekét. S így es lett. Lovakat elszalasztották s azok boldogan legelésznek most valahol szabadon örömben, kitettík a szürüket embereknek akik nem vótak annyira jók neki, s ezzel maradt egy pár asszony s ember akik most szántanak s vetnek. No de jött BÁVoczky nagyúr s mondta: Hej te Gazda! Hallodéé! Lenne nekem egy nagy nagy fődem s meg kéne művelned azt neked s lenne szalmád s pízed míg a gyerekeidnek es (he lennének de nincsenek)! Na mit cóc? Erre a gazda összehívta a falu népét s elmondta mit mondott neki a nagyÚr, nagy fejében már számolgatta a pengőket, csak úgy csilingeltek mint a harangvirágok lágy tavaszi szélben. A népek gondolkodtak, forgatták a fejüket jobbra balra néztek egymásra tanácstalanul, vót ott egy gyerek aki má látott ekkora fődet de ottan száz dolgozott egésznapon s akkor lett csak igazán jó a művelés. Gondolta szól: Az az igasság gazduram, hogy kéne ide még pár embör s ló meg egy lelkész es elkélne a lelkünknek....a gazda bólogatott s mondta megoldja. Telt múlt az idő, jött a vetés, s az aratás ideje. Na de csak nem gyöttek a megoldást szolgáló emberök csak egy usturos leány. Gondolták a parasztok Tyüüü a betyárját csikós leány na ilyet se láttak még de lesznek lovak, lesz ki huzza az ekét, majdan mikor jobban megnézték láttk hogy a csikós leány nem más mint a nacságosasszony. Az usturosleán csattogtatott a legények meg csak húzták az igát s az ekét, csörlőt. Gyötrődtek, izzadtak. más birtokurak is megkeresték az Urat hogy kéne ám ott es dolgoztatni s ő bévállata, csak egyre nem gondolt, hogy lassan a pearasztoknak es elege lett ebből s nem nagyon voltak már mososlygósak. Inkább azon gondolkodtak hol lehetnek a lovak, hogy oda kéne menni szabadba. A gyerek meg aki szólt időben hát lassan lelkét bezárta s azon kezdett el gondolkodni hogy meg kéne keresni azokat a lovakat...
Folyt Köv.
1 megjegyzés:
tetszik
Megjegyzés küldése