Egy kicsit furcsa most hogy így semmi hajtás nincs olyan üresnek érzem egy kicsit a napokat de hát ez van ha az ember ahhoz van szokva hogy pörgés van körülötte és riohanás. Ilyenkor kell értékelni a nyugis részeket amikor átgondolhatóak azok a tervek, álmok amik a jövőmet nagymértékben irányítani fogják.
Ma reggel olvastam egy nagyon jó passzust a bibliában a zsidókoz írott levél 12versének 18-tól a 29ik verséig. Nagyon megerősített abban hogy akármennyire is jönnek a külső lökdösődések nem szabad letérnem arról az útról amit az Úr és jómagam kitaláltunk. Ez egy kicsit fanatikusan hangzik de a lényege az hogy ha teheti az ember és miért ne tehetné éljen úgy ahogy azt kell. Őszintén tisztán becsületesen.
Az őszinteség talán a legnagyobb és legkeményebb kihívás az egészben. Nehéz elfogadni az önkritikát de ha erre képes az ember akkor már egy nagyon nagy előrelépést tett annak irányában hogy Jó ember legyen. És az az igazsság hogy nagyon sok molyan hibám van még amiket csiszolnom kell. Igaz ezek szerintem nekem nagy dolgok, de legalább mostmár látom hogy mi az eleje a dolgaimnak. Tudom hol kell megfognom a fonalat és van amit már meg is fogtam. Nagyon nagy erőbe telik az hogy ezeket a dolgokat megformáljam és élhetővé tegyem. Ebben két dolog segíthet a hit és az akaraterő. Hinni abban hogy meg tudom csinálni ezeket a dolgokat, meg tudom változtatni a viszonyomat problémákkal szemben, a megoldást keresni, de nem elég ám az hogy higgyem ezeket hanem akarni is kell és milyen érdekes hogy ilyenkor a hithez nyúlok, mert az ad erőt.
Vannak oylan dolgaim amik nem előnyösek se nekem sem a környezetemre tekintve. Ilyen pl a túlságos érzékenység, ragaszkodás, egybőlparáragondolás, mindent magamravétel, túlságos maximalizmus, egyszerremindentakarás, hangulati hullámok, hirtelenség.... De ha ezeket látom és tudom akkor hiszem azt és akarom hogy ezek a dolgok stimulálva legyenek hogy normális mértékben legyenek jelen a mindennapi életemben. Önkiritikusnak kell lennem mert ha nem akkor elszalad a ló és akkor bottal üthetem a nyomát.
Nem tudom hogy miért de nagyon hullámzó mostanság a kedvem, egyik pillanatban boldog és nyugodt vagyok a másikban pedig feszült és ideges egy kicsit. Gondolom ez az évvégi izgalom, ilyenkor úgy várja az ember hogy jujj mit is hoz az új esztendő. És mosolyogva kell ezt most mondanom de mindenki a saját jövöjének a pogácsa :) Úgyis úgy lesz ahogy azt megcsinálom magamnak. S ha jól állok a dolgokhoz akkor jó dolgokat tudok majd elréni ha folyamatosan parázom mindenen, fölöslegesen fogok energiákat felhasználni képzeletbeli dolgokra.....na ezt nem akarom, azért ez a levegőben kapálozás nem kell és le kell szokjak róla ha azt akarom hogy normális éltem legyen. hogy tisztán tudjak látni, érezni. Mert nagyon befolyásolja ám az ember érzelmeit a para a képzelt helyzet a külső hatások az agyalás a minden......na ez az amit ki kell irtani. És amit szerintem már elég jól legyaktam itt aze elmúlt pár esztendőben, igaz marad egy kicsi belőle ami néha néha kikukucskál és azt kell legyőznöm :)
Most így ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése