Kedves Zsombor barátom legénybúcsúja majd lakodalma ami aztán egy gyermekáldásban végződik úgy érzem -ha nem is mutattam ki annyira - nagyon örömteli esemény volt, ami azért is fontos nekem mert tudom hogy boldogak Szilvivel és szeretik egymást azt kell mondjam hogy mint zsák a foltját.
Jómunkásemberként voltak völgyek csúcsok de ha összegeznem kell a munkahelyi dolgaimat azt kell mondjam hogy egy nagyon jó kis csapattal dolgozhatom együtt igaz nagyon különbözők vagyunk de pont ez teszi érdekessé a mindennapjainkat "ott bent", ups and downs ahogy a bölcs svédek mondják.
Talán az egyik legnagyobb és legbennsőségesebb dolog ami ebben a kétezertizes évben kikerekedett az az hogy megtaláltam az utamat. Kapálóztam ide oda keresgettem azokat az irányokat amik jók lehetnek voltam kritikálós, undergrundos, gödrös, fröccsös, partizós, sírós, kemény, egyszerű és összetett okos s a végén csak is az az egy dolog maradt meg mindenből hogy jónak kell lennem. Bármilyen is a külső behatás, bárkikkel vagyok körbevéve olyannak kell lennem aki igazából vagyok aki tényleg "A KOLIGER ENDRE". Nehéz volt mert az évek során sok szerepet töltöttem be a szocializációs szférámban. Voltak akik csak PartyBoyként, Koligerként ismertek de lassan ők is belátták hogy azért nem csak a buli van az életemben :) hanem más is ekkor lett egy kisebb vízválasztás s azok akiknek ez már nem feküdt leváltak de ez természetes.
Aztán volt egy olyan időszak amikor skódkodtamm, nagyon sokszor jöttek elő a skóciai élmények emlékek érzések és menekülni szerettem volna de nem tettem inkább belecsaptam a lecsó közepébe és belegyalogoltam a gondok megoldásába ahogy ezt már régen meg kellett volna hogy tegyem, de megtettem és erre büszke vagyok. Mert nagyon nagy lelkierő kellett hozzá. S így lassan de biztosan kiúsztam a felszínre ahol most vagyok és ahol végre olyan lehetek aki tényleg vagyok. Van még mit tanulnom de ez nem baj mert mindenki folymatosan tanul és tanulni kell ahhoz hogy a legjobb életformát tudja biztosítani magának családjának.
Új bajtársak
Ugye mint azt tudjuk a munkám elég stresszes, kerestem is azt a valamit amivel ezt meg tudom lazítani voltak mellényúlások pl kisebb mértékű alkoholizálások de a hagyományőrzés és az airsoft lett az ahol igazából kiadhatok minden feszültséget magamból és feltöltődhetek olyan dolgokkal amikre szüségem van.
A hagyományőrzésben a tisztelet a régiek iránt, hazafiasság, nemzeti érzés dominál és ez kell de nagyon, főleg most ebben az időszakban amikor a társadalomban ebből hiány van de igény lenne rá. Büszkén veszem magamra a Székely Határőr egyenruhát, büszkén állok ki hagyományőrzőként a "csatatérre", és nagyon gonoszan tudok a franciák szemébe nézni - mert megérdemlik :). És milyen jól is esik az az embernek mikor elmegy valahova külföldre és meglátják a csapatot mondjuk Nysában (Lengyelország) és csak ennyit hallasz "aaaaaaahhhh sekler, sekler", vagy mikor oldajön egy idős néni és elkezd mesélni arról hogy milyen jó látni azt hogy igaz "katonák" maguk és hogy abban az időben mikor ő még magyarországon élt mint lengyel akkor mi és hogyan volt....szóval ez egy nagyon szép és nemes dolog. És azért az az érzés amikor visszaérek egy ilyen hagyományőrző hétvégéről akkor olyan drukk van bennem hogy huuu:) Ezt nagyon köszönöm Gábornak, Mazsinak, Zolinak és az összes többi hagyományőrzőnek aki szívből teszi a dolgát.
Az airsoft:
Kellemesen csalódtam mert azt hittem hogy egy hentelősdi lesz de olyan érdekes volt hogy kialakult egy nagyon jó kis társaság egy bajtársi összetrtás ahol nem az számít ki vagy milyen szerelésed van hanem hogy mint bajtárs ki tudsz e állni a társad mellett szorult helyzetben. (pl.: Mikor az ominózus combizom dolgo történt akkor szembesültem azzal hogy mindenki aki a csapatomban volt egyből ott volt segíteni függetlenül attól hogy éppena pálya melyik részén tartózkodott) Nagyon ritka az iylen szerintem mostanság, de nagyon jól esik hogy van még ilyen. Arról nem is beszélve hogy azért egy végigjátszott szombati újpalotai airsoft után az ember dögfáradt és mosolyog:) Persze ez nem lenne így ha nem lenne Frankie, Józsi, Krisz, Csipa, Zsozso, a Nagyok :) és a többi jóember. Köszönöm.
Aztán úgye minden szép és jó volt de hiánzott az életemből valami egy társ egy ember aki nagyon jó barát és több is mint egy barát, és lett, és nagyon jó. Igaz kicsit kacifántosan indult :) de lassan alakulnak a dolgaink és boldog vagyok, mosolygós. Köszönöm Csücsök hogy vagy és köszönök neked mindent amit ebben a rövid kis időben adtál nekem, mert nagyon jól esett nagyon nagyon.
A kolesz:
Háát igen eljön az az idő amikor el kell dönteni azt hogy minek élünk, a társaságnak vagy magunknak. Kemény ez de így van hogy lehet úgy is élni hogy az ember folyamatosan a megszokott dolgokat csinálja minden héten:) party pénteken a mártonban... de lehet úgy is tolni a dolgokat hogy új heppeningekkel füszerezi az életét, máshogy él kicsit visszafogottabban de még fiatalosan. Sajnos a koleszban mindíg az volt az utóbbi időben hogy minden nagyon szép és minden nagyon jó volt egy darabig de egy idő után már csak a megszokott mókuskerék jött és ez lehúzott nagyon . Igaz nagyon sok ismerősöm van bent, de sajnos nem mindenki ismerte Endrét általában csak A KOLIGER volt ott :) És ahhoz hogy tudjam élni az életemet úgy ahogy szeretném ahhoz Endre kell legyek. Endre aki olyan amilyen, erröl egy kedves ismerősöm csinált egy kis filmet (KLIKK IDE) ahol előbukkant a medve :) amiben igazából benne van mindenből egy kicsi. Mert ilyen vagyok. Ezt kell szeretni. :)
És hát így ez volt kb az év nagyon sok jó és kellemes dologgal mefűszerezett nemzetközti utazás :)
S akkó szeretnék most mindenkinek boldogat, bolondosat kivánni így újév előtt egy laza 13órával.
S hogy a jövő mit hoz? Az maradjon meglepetés mert ha tudnánk unnánk nagyon az életet.
PiszÁut
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése