Miért is van ez így ahogy van...

Mikor elkezdtem írni a blogot anno réges régen kb 3éve asszem, nem gondoltam volna ilyen nagy segítségemre lesz :) Segített a folyamatban amin végigmentem szépen lassan medvésen kicsit földhözragadtan nem hagyva magam elfújatni mindenféle oldalszéllel.

Sok minden történt sokat kellett metszeni sokat kellett szívni fogat, ujjat, cigit....de miután lenyesegettem azokat az ágakat amik igazából már nagyon nem voltak termők elkezdődött a magújulás folyamata és milyen érdekesen :) először csak kételkedve gondoltam arra hogy wowww lehet hogy elértem az út végére azaz hogy megtaláltam az utamat amin menni akarok? aztán ez egyre erősödött és tattttttaaaaaaaammm lám lám tisztábaszedtem magam :) nameg is indultammit drótostót :) majd jött egy üljéleaseggedreegykicsitdegyorsangyerek :) és ez nagyon kellett. Nagyon nagyon. Kitisztult a látás megláttam azt akit már olyannagyon kerestem és ha lehet ilyet mondani ő is nagyon keresett és ami a vicces hogy nem vizuálisan hanem érzésben lélekben jött ez a kép és huuuu most a nagyon nagyon.... :)

Konklúzsön:

1st - Mindíg hagyni kell elegendő időt arra hogy az ember kifejlődjön olyannak amilyen igazábol és nem engedni a megfelelésikényszernek. Bármennyi legyen ez az idő.

2nd - Az adott körülményekhez képest a legtisztább/becsületesebb életet élni még akkor is ha nagyon nehéz. Mert ez megéri.

3rd - A humor/mosoly sokkal nagyobb és erősebb fegyver mint a káromkodási és ütő skill :)

Rizspekty