Ma reggel arra ébredtem hogy azt álmodom egy fotóalbumot nézegetek, aminbe Andrew, Iain, Nick, Hannah,Nils, Jenny, Jennifer, Michael, Sean, Liam, Simeone, Ben és még sok más kedves múltbeli emberke képei vannak és pont mikor a legjobb résznél tartottam felriadtam hogy úristen mennyi az idő. Természetesen elaludtam de nem tudom megtenni azt hogy ezt most ne írjam le. Érdekes hogy mostanában egyre többször jutnak eszembe ezek az emlékek, skócia, Cairnlee. Lehet hogy ott maradt belőlem egy darab, nem tudom de olyan érzésem van hogy oda nekem még vissza kell mennem még. Befelyezetlen ügyem van. Dea az is lehet hogy pont nem az a szitu csak erre fogom azaz ebbe menekülök hogy legyen mire fogni mert ha mondjuk győrbe lenne ez az egész akkor természetesen már megtettem volna az utazást de nem mert egy olyan helyet kellett választanom ahova "macera" eljutni :) Hogy jó messze legyen ne is gondoljak rá. Ehh Endre Endre má megint menekülsz....S a vicces ebbe az hogy folyamatosan menekülök bele a tulszervezett mindennapokba hogy minél kevesebbet legyek önmagammal. Nem jó nagyon nem jó. Harcra fel és tessék szembenézni a dolgokkal. Igazából a tengeri útnak sincs sok értelme mert tudom hogy nem fogok pihenni hanem pörgés lesz meg örültködés mikor pont az ellenkezőre lenne szükségem :) Vicces hogy oda menekülök ahol nem pihenek hanem ahol mégjobban elfáradok. Talán azért mert a végkimerültsébne bízom hogy teljesen leamortizálódjam hogy egy zombi legyek akinek nincsenek igényei értelme és céljai csak dolog m,eg kaja meg dolog meg kaja.......Hát nem rózsás na mit mondjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése