Van munka, van bringa, van emésztő keserű szorongás szomorúság melankólia, van félelem, van költözésivágy. Nem tudok kibékülni magammal, men tudok előre haladni olyan mintha egy burgyingban toporognék és folyamatosan sülyedék a sárba. Néha kiemelkedem de visszaesem. Ez a valóság ha tetszik ha nem. El kell fogadnom az állapotot de meddig...... lassan elviselhetetlen a kupleráj ami körülöttem van. Minden félig, 50 százalékon. érzem hogy tennem kéne valamit de nem tudok. Meg vagyok rekedve mint egy hajó a zátonyon. Le kéne szálni mostmár. Hahóóóóó, ébresztő ... ezt mondom magamnak de nem tudom magam lelökni a félcsőbe hogy beadjam a live your life trükköt. Para van. Paralíza Gíza Piramis.
Úgy érzem szétcincálodtam darabokra, eltávolodtam olyan dolgoktól amik erőt adtak régen amik vezettek. Vissza kell kanyarodni. Nagyon nehéz. De a munka meghozza a várt eredményt remélem, egyszer.
End of message.
4 megjegyzés:
Sztem van vmi a levegőben, mer' én is nagyon kész vagyok, meg a belém kapaszkodni vágyó barátnőim is, ami duplaszívás...
Mondjuk én mindig a ciklusomra vagy a frontokra fogom, így könnyebb...
A Discovery-n van egy műsor, egy faszi a Föld leglehetetlenebb zugaiba megy el, és túlélésre tanítja a puhány TV nézőket.
Pár műsorral ezelőtt az mutatta be, hogyan lehet a futóhomokból kikecmeregni. Állítólag nem tudsz belefulladni, csak annyira beásod magad, h a sivatagi tűző napon pár óra alatt totál kiszáradsz.
Szal' az volt a tanácsa, h maradj nyugton, és ne kapálózz, aztán meg szépen, lassan emeld a homok fölé az egyik lábadat, és próbálj meg a felszínére kerülni...
Nekem pl.: tök sokszor bejön, a leggázabb helyzetekben is, meg amit Apám szokott mondani, mindennek vége lesz egyszer, rossznak is, jónak is...
Nekem az is bejött, h leírtam, jelen időben, h mire vágyom, és tök sokszor előveszem fejben, és színezgetem, h milyen jó is lesz nekem, ha már nem lesz rossz.
Meg most olvasok, Alapítvány, és egészen úgy bele tudom élni magam, mintha a valóságban nem lennék szánalmasan magányos, nem csak párkapcsolatilag...
Macika, nagyon szeretlek, forever, most éppen minden hátsó szándék nélkül, és drukkolok neked. Ha becsukod a szemed, és befelé figyelsz kicsit, akkor hallani is fogod, ahogy hangosan skandálom a neved a pálya széléről...:)
Hasonlítasz Apámra, két vulkán, az egyik még aktív, a másik már alszik.
Amikor kislány voltam én vállaltam fel a feladatot, h boldoggá tegyem az Apámat... nem volt egyszerű természet...:)
Ezé' kell neked boldogan élned, míg meg nem halsz...:)
egyedül :)
Nem hiszem, h menne a mi fajtánknak az egyedül-boldogság.:)
Megjegyzés küldése